Előbb bíró, aztán FIFA-elnök

1933-ban az olaszok Európa Kupa-mérkőzést játszottak Budapesten. A magyar csapat szeretet volna visszavágni a három évvel korábbi, az Európa Kupa elveszítésébe került hazai 0:5-ért. (Azt követően játszott már egyszer a két csapat EK-meccset Pesten, az 1:1-re végződött. Hiába valók maradtak a remények, miután Korányi Lajos, a kor legjobb védője a 15. percben eltörte a lábát. Tíz emberrel még azt is kész csoda volt, hogy csak 1:0-ra nyertek az olaszok. (A góljukat Felice Borel lőtte.) Érdekes, hogy a mérkőzést Stanley Rous, a FIFA későbbi elnöke vezette. A magyar válogatott az alábbi összeállításban szerepelt: Háda – Korányi, Bíró – Szalay Sárosi I, Palotás – Mikes, Takács II, Polgár, Toldi, Kemény. „Króni” sérülése után a sokoldalú Polgár „Drumi” húzódott vissza jobbhátvédnek.

1939-ben – még a II. Bécsi döntés előtt voltunk – Bukarestben játszott a magyar válogatott. Az erdélyi játékosok, így Sárvári-Spielmann és Bodola még a román csapatot erősítették. A Boldizsár – Korányi, Bíró – Pázmándy, Sárosi III, Szalay II – Kincses, Sárosi dr, Kolláth, Zsengellér, Tóth III összeállítású magyar legénység 1:1-es döntetlent harcolt ki. Az első gólt Tóth III Mátyás, a másodikat Sárvári-Spielmann Ferenc lőtte. 1944-ben együtt nyertek magyar bajnoki címet a Nagyváradi AC tagjaiként.

1961-ben világbajnoki selejtezőt vívott a magyar csapat a hollandokkal. A Grosics – Mátrai, Sipos, Sóvári – Solymosi, Kotász – Sándor, Göröcs, Tichy, Monostori, Fenyvesi dr. összeállítású tizenegy ugyan három gólt szerzett (3:3), de egyszer sem vezetett a meccsen. Nem volt nagy baj – Baróti Lajos együttese már egy mérkőzéssel korábban, az NDK ellen kiharcolta a válogatott a vb-részvételt. Segített ezzel a FIFA-nak is: a nemzetközi szervezetnek ki kellett volna zárnia a holland csapatot, miután az vízumproblémák miatt nem fogadta az NDK válogatottját. (E mérkőzésen is a magyarul is kitűnően beszélő, temesvári születésű Schwartz Elek volt a hollandok szövetségi kapitánya.)

1969. október 22-én a dán válogatott vizitált a Népstadionban, világbajnoki selejtezőn. A magyar válogatott számára rossz emlékű volt a két együttes előző, koppenhágai 90 perce, Azon sérült meg súlyosan Albert Flórián. (Dunai II Antalt is kénytelen volt Sós Károly kapitány lecserélni, de az újpesti gólzsák gyorsan felépült.) A 3:2-re elveszített meccs legalább egyik pontja csoportgyőzelmet ért volna a magyar válogatottnak, a budapesti 3:0 azonban kellett ahhoz, hogy legalább pótselejtezőt játszhasson a csapat Marseille-ben. A Szentmihályi – Kelemen, Páncsics, Szűcs, Ihász – Halmosi, Zámbó – Fazekas, Kocsis L., Bene, Kozma összeállítású tizenegy (amelyben két újonc, Halmosi Zoltán és Kocsis Lajos is helyet kapott) Bene Ferenc két, Szűcs Lajos egy góljával 3:0-ra nyert.