A holokauszt és a magyar labdarúgás

Brüll Alfréd, minden idők legnagyobb formátumú magyarországi klubelnöke 1876-ban született, 1905 és 1940 között állt az MTK, illetve annak profi alakulata, a Hungária élén. Óriási vagyonából rengeteget áldozott a sportra; s nem csak a futballra, hiszen a Magyar Úszószövetség alapítója, első társelnöke is volt, fontos tisztségeket töltött be a hazai és a nemzetközi birkózószövetségben is. Az a mondás járta róla a harmincas években, a Hungária legnagyobb sikerei idején, hogy egy-egy bajnoki címre ráment valamelyik Andrássy úti bérháza. A szerződésben rögzített jutalmakon kívül hol aranyórával, hol aranygyűrűvel kedveskedett a játékosainak. Brüll nélkül nem lett volna Közép-Európa egyik legjelentősebb klubja a Hungária – Brüll nélkül a Hungária nem is akart létezni. A kék-fehérek a harmincas években mindössze egyszer, 1934-ben nem végeztek az első három között a bajnokságban, 1936-ban és 1937-ben viszont aranyérmet nyertek. Tegyük hozzá, 1940-ben is csak rosszabb gólarányuk miatt szorultak a Ferencváros mögé, a második helyre. Brüll a zsidótörvények elől Svájcba költözött, de 1943-ban hazatért. Megölték – nem derült ki pontosan mikor és hol. Bizonyos források szerint Kecskeméten, de valószínűbb, hogy Auschwitzban halt meg.

Braun József, becenevén Csibi 1901. február 26-án született. A VAC-ban kezdett futballozni (1914–16), de még gyerekként az MTK-ba került. 1928-ban kilencszeres bajnokként (1917, 1918, 1919, 1920, 1921, 1922, 1923, 1924, 1925), kétszeres Magyar Kupa-győztesként (1923, 1925), olimpiai résztvevőként (1924), 28-szoros válogatottként (1918. október 6.–1926. december 26.), 11 góllal a neve mellett vonult vissza. A magyar labdarúgás első 50 évének legkiválóbb jobbszélsőjét tisztelhetjük benne. 1943-ban munkaszolgálatosként halt meg a keleti fronton, a doni visszavonulás közben, Korotecnél.

Bányai Lajos sorsáról sem tudunk biztosan, csak annyit, hogy a holokauszt áldozata lett. Az MTK egykori játékosa, az 1908-as bajnokcsapat tagja az első világháború után Németországban, a drezdai Guts-Mutsnál élt el sikereket, de a húszas évek végétől, Magyarországon lett sztáredző. A szombathelyi Sabariából került az Újpesthez, az ő keze alatt alakult ki a lila-fehérek első „aranycsapata”. Vele nyerték meg a Közép-európai Kupát, a magyar bajnokságot és a genfi Bajnokok Tornáját egyetlen idényben, 1929–1930-ban. Bányai a harmincas évek közepétől Újpest másik élvonalbeli klubját, a Phöbust irányította.

Haár (Haraszti) Móric, a VAC, az MTK, a III. kerület, illetve a Hungária, valamint a miskolci Attila hajdani csatára légiósként éveket játszott az Egyesült Államokban, a Brooklyn Wanderersben és a New York Hungáriában. Tagja volt a Hungária 1929-es bajnokcsapatának. Auschwitzban végeztek vele.

Nádler Henrik, becenevén Pubi 1919 és 1929 között hét bajnoki címet és két kupát nyert az MTK-val, illetve a Hungáriával. Hétszer játszott a válogatottban. Munkaszolgálatosként halt meg 1944 májusában.

Tauszig Imre, az MTK első aranykorszakának tehetséges jobbszélsője három bajnoki címet nyert, az első világháború éveiben ötször játszott a válogatottban. A mai Ausztria területén lévő királyhidai lágerben, 1945. március 23-án, alig néhány nappal a háború vége előtt hunyt el.

Vágó Antalt, az egykori válogatott futballistát, Brüll elnök kedvenc sofőrjét, a népszerű Tónit 1944 utolsó napjaiban a Dunába lőtték a nyilasok. Soha nem került elő a holteste. Vágó, akinek öccse, Zoltán is élvonalbeli labdarúgó volt, majd a háború után az újjáalakult MTK első edzője lett, nyolcszoros bajnok, 17-szeres válogatott fedezet volt.

Vidor József, az Újpest, majd a Hungária korábbi játékosa ugyancsak a holokauszt áldozata lett.

Weisz Ferenc, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka, 9-szeres bajnok „jolly jokere” közel tizennyolc éven keresztül játszott a zöld-fehéreknél, 17 válogatottságig jutott. Polgári foglalkozását tekintve gyógyszerészként dolgozott. Munkaszolgálatosként a keleti fronton halt meg 1944–1945 telén.

Weisz Árpád, becenevén Csili a Törekvés játékosa volt, majd a Makkabi Brno érintésével Olaszországba került, ahol a harmincas évek egyik legsikeresebb edzőjévé vált. Négy bajnoki címnek volt részese az Ambrosianával, majd a Bolognával, ő fedezte fel Giuseppe Meazzát, neki tulajdonítják az angol WM-rendszer olaszországi megismertetését. Bolognából a hollandiai Dordrechtbe szerződött, a fasizmus erősödésétől tartva. Onnan hurcolták el Auschwitzba, ahol 1944. január 31-én meghalt. Tiszteletére vasárnap, február 2-án az Élete Menete Klubban (XIII. ker. Ipoly u. 3.) Andreides Gábor, az MLSZ által kiadott 1938 – A párizsi ezüst című könyv szerzője tart előadást.

---