60 éves Csuhay József

1957. július 12-én született Csuhay József, a Videoton, a Budapesti Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori védője.

Csuhay József futballkarrierje szülővárosának sportiskolájában indult el. Rövidesen felfigyeltek a tehetségére a másodosztályú Egri Dózsa vezetői, és átigazolták. Amikor eljött az ideje, mint korának legtöbb sorkötelese, ő is bevonult a seregbe, Cegléden, a Honvéd Bem József SE mezében telt az ideje angyalbőrben, 1979 januárjától 1980 januárjáig. Leszerelése után még lehúzott egy fél szezont az Eger SE-ben, hogy 1980 nyarán elfogadja a Videoton SC hívását és Székesfehérvárra írjon alá. Hamar stabilizálta helyét a Videoton védelmében. Verebes József edző a Labdarúgás 1981. júniusi számában ekként jellemezte: „angol típusú »buldogvédő«, a győzni akarás prototípusa.”

A Videotonban 1980 és 1986 között 171 bajnoki mérkőzésen hat gólt szerzett. A bajnokságban legjobb eredménye két bronzérem volt a Vidivel az NB I bronzérmese (1983–1984, 1984–1985). Legemlékezetesebb sikerét a nemzetközi porondon érte el, a Vidivel a Dukla Praha, a PSG, a belgrádi Partizan, a manchester United és a Zseljeznicsar kiejtése után döntőt játszhatott a Real Madrid ellen. Nem csak akkoriban megszokott kiváló hátvédjátékával, de a bosnyákok ellen a finálét jelentő góllal is hozzájárult a sikerhez.

– Minden dühöm, reményem benne volt a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni – emlékezett vissza góljára Csuhay.


Mezey György szövetségi kapitány kivitte az 1986-os világbajnokságra, ám csupán a mexikói csapatok (Tepatitlan, FC León) elleni edzőmeccseken vetette be. Mindazonáltal Csuhay József arra büszke lehet, hogy csereként harcba szállva a korszak két bravúrgyőzelméhez (Ausztria–Magyarország 1-3, Magyarország–Brazília 3-0) hozzátette a magáét. 1986 júniusának végén távozott Székesfehérvárról, s akkor Kispesten megkezdte második sikerkorszakát, bajnoki címekkel és Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemmel gazdagítva kincstárát. Kétszeres magyar bajnok (1987–1988, 1988–1989), a Magyar Népköztársasági Kupa győztese (1988–1989), s hogy a Videotonnal (1981–1982) a kispestiekkel is akadt egy elveszített MNK-döntője (1987–1988).

A külföld kimaradt a karrierjéből, de nem bánkódik miatta: „Amikor hívtak Hollandiába, még csak úgy mehettem volna, ha disszidálok, amit nem akartam. Később volt néhány érdeklődő Ausztriából, Izraelből, Finnországból, de nem mentem. Azt hiszem, így is teljes a pályafutásom. Ha visszagondolok arra, hogy tíz éven keresztül 257 mérkőzésen játszottam az NB I-ben, hogy nyertem a Honvéddal két bajnoki címet, hogy a Videotonnal UEFA-kupa-döntőt játszottam, hogy a sorozat végén 1–0-ra megvertük a Real Madridot a Bernabéuban, hogy két világbajnokságon, az 1982-es spanyolországin, illetve az 1986-os mexikóin is ott lehettem a keretben, hogy a válogatottal, például, 1-0-ra megvertük Cádizban a spanyolokat, vagy a Népstadionban 3–0-ra a brazilokat, azt gondolom, kevés futballista mondhatja ezt el magáról.”

Mint oly sok pályatársa, ő is trénernek állt, amint az aktív labdarúgással felhagyott. Az évek folyamán edzősködött az MLSZ alkalmazásában, aztán az arab világban, majd Felcsúton, illetve a hevesi megyeközpontban. A múlt hónap végéig az Eger SE szakmai igazgatójaként és egyben vezetőedzőjeként dolgozott.

Sikerei
Magyar bajnok (1987–1988, 1988–1989)
Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1989)
UEFA kupa 2.: (1984–1985).

---