A KTE-nél csak a bajnok szerzett több meccsen gólt

Szekszárdot leszámítva egyetlen megyeszékhely sem várt olyan hosszú időt arra, hogy élvonalbeli csapata legyen, mint Kecskemét. A lila-fehérek 2008 nyári feljutásuk óta azonban „állandósították” élvonalbeli tagságukat. 2009-ben az 5., 2010-ben a 10., az MK-győzelmet is hozó 2011-ben a 12., 2012-ben ismét az 5., majd idén a 7. helyen végzett az együttes. A mostani 44 pont éppen úgy az NB I-es történelem harmadikja a kecskemétiek listáján, mint a bajnoki helyezés. Pedig 2012 őszének elején rosszabbul festett a kép. A KTE az ötödik és a kilencedik forduló között a 14-15. helyen pironkodott, két forduló után kieső helyen is állt. A második alkalmat követően a vezetőség edzőváltásra szánta rá magát, s Horváth Ferencet nevezte ki a csapat élére. (Az első mérkőzéseken Török László, majd szeptember 17. és 28. között, gyakorlatban az Újpest elleni mérkőzésen, Szabó László István irányított.)

Horváth Ferenccel azonnal magára talált a KTE: sorozatban négyszer győzött, s a megszerzett 12 ponttal a 15. helyről a hetedik, majd a Diósgyőr elleni hazai – akkor már csalódást keltő – döntetlennel a szezon egészét tekintve csúcsot jelentő hatodik helyre lépett elő. Ám „túlnyerte” magát a csapat, ami addig a kapufáról befelé, attól kezdve kifelé pattant. A KTE az ősszel játszott további találkozókon nyeretlen maradt. A rossz, majd a jó, s az újabb rossz periódust aztán tavasszal, május 11-ig újabb jó követte, a hosszú „majdnem” veretlenségi szériába csak a PMFC elleni, meglepő hazai vereség csúfított bele. Ebben az időszakban érte el a KTE az idény legszebb győzelmét: a bajnoki címet nyerő Győri ETO ellen 5-2-re győzött. A tavaszi menetelést aztán gyengébb szezonzárás követte (az utolsó három fordulóban kétszer is kikapott a csapat, a Videoton ellen a Széktói Stadionban 5-1-es vereségbe szaladt bele), de az utolsó hat fordulóban már ötször a hetedik, s csak egyszer a nyolcadik helyen állt. Feltétlenül kiemelést érdemel, hogy a KTE tavaszra elveszítette a vélhetően az anyagi gondokkal összefüggésben eligazolt csapatkapitányt, Balogh Bélát, s a Horváth-korszak addigi kiemelkedően legjobb góllövőjét, a szeptember közepétől hat gólt is szerzett Franci Litsingit. Megjegyzendő az is, hogy a 30 fordulóból 26-ban szerzett gólt a KTE. Ebből a szempontból csak a bajnok Győri ETO (27 fordulóban gól) teljesített jobban.

A KTE színeiben 34 futballista lépett pályára, közülük 12 külföldi. A legtöbb mérkőzésen a 34 éves, veterán Vladan Szavics játszott. A házi gólkirály hat őszi találatával Franci Litsingi lett. Mindkét légiós pályára lépett az eddigi mind az öt kecskeméti NB I-es idényben. A tavasz meglepetésembere Mohl Dávid volt a KTE-ben: a védő öt gólt is szerzett. A legutóbbi tizenegy meccsén több gólig jutott (5), mint azt megelőző 127 fellépésén (4). A legtöbbet játszók tizenegye: Antal 14 – Póti 19, Vaskó 26, Forró 26 – Patvaros 15, Szavics 27, Mohl 19 – Pekár 23 – Litsingi 17, Burgos 20, Salami 20. Antal Botond az egyetlen kapus az élvonalban, aki a bajnoki meccsek felénél kevesebbel is bekerült a legtöbbet játszók közé. Lehetőségeit csorbította, hogy a mezőnyben példátlanul, háromszor is piros lapot kapott az idény során.

A bajnoki helyezés: 7.
30 mérkőzés, 12 győzelem, 8 döntetlen, 10 vereség, 42-42-es gólkülönbség 44 pont.
Pályaválasztóként: 15 mérkőzés, 6 győzelem, 5 döntetlen, 4 vereség, 24-22-es gólkülönbség 23 pont
Vendégként: 15 mérkőzés, 6 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség, 18-20-as gólkülönbség 21 pont

Helyezés a hazai mérkőzések tabelláján: 10.
Helyezés az idegenbeli mérkőzések tabelláján: 5.
Helyezés az első 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 10.
Helyezés a második 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 6.

A szezon legnagyobb kecskeméti bravúrja: a Győri ETO elleni 5-2-es hazai győzelem:



Idegenben is volt néhány emlékezetes sikere a csapatnak, mint például a kaposvári 3-2-es győzelem:

---