A legfontosabb tizenegyes nem ment be

A Balaton-parti egyesület a legutóbbi felkerülése óta három idényt töltött az élvonalban. Az elsőben (2010–2011) a 14. helyen végzett, most 15. lett, a kettő között egy hely, de ég és föld a különbség: az előbbi bennmaradást ért, az utóbbi kiesést hozott. A 2011–2012-es szezon kilencedik helyezése a jelek szerint erőn felüli teljesítés volt. Abban a bajnoki idényben 11 ponttal gyűjtött többet a Siófok a mostaninál.

A siófokiakat a szezon minden mérkőzésén Horváth Károly irányította. A csapat nagyon rosszul kezdte az évet, nem túlzás talán azt állítani, hogy egy picivel erősebb szezonrajt is garantálta volna a bennmaradást. A Siófok ugyanis hiába hajrázott nagyszerűen, a bajnokság második tizenöt fordulójában hiába érte el a tizedik legjobb eredményt, kiesett. (Ha az Újpestet legyőzte volna az utolsó fordulóban, nem csak meghosszabbítja élvonalbeli tagságát, de a második félév eredményei alapján ebben a szakaszban a mezőny első felébe került volna.) Az első két forduló után még 13. csapat a harmadik fordulótól kezdve egyszer sem állt bennmaradást érő helyen, a 23. forduló után előzte meg az Egert, de feljebb lépni már nem tudott. A bajnokság első 13 fordulójában három pontot gyűjtött a Siófok, az utolsó 13-ban (azaz a tavaszi mérkőzéseken) 16-ot. Még érdekesebb egy másfajta bontás. Az őszi idény 17 találkozóból állt, ott az első hét mérkőzésen mindössze egy pontot szedett össze a csapat. A tavaszi 13 fordulóból az első ötben ugyancsak egyet. Vajon miért lendült ilyen nehezen mindkét idényben játékba a csapat?

A 30 bajnoki mérkőzésen 33 játékos lépett pályára, közülük, a szerbiai születésű Deák Istvánt magyarnak számolva csak kettő a légiós. A legtöbb találkozón Kecskés Tamás és Pál Szabolcs játszott, előbb mind a 26 mérkőzésen kezdőként, utóbbi 24-szer kezdőként, kétszer csereként. A házi gólkirály Melczer Vilmos lett, hét találattal. A legtöbbet játszók tizenegye: Kurucz (25) – Fehér Zs. (22), Gál (23), Fejes (20) - Pál Sz. (26), Kiss M. (18), Kecskés (26), Windecker (21), Melczer (25) – Dajics (21)

Siófoki szempontból az idény két kuriózuma a nagy tavaszi hazai parádé és Melczer tizenegyesei. A csapat elsősorban kiváló hazai eredményeinek köszönhette, hogy a tavasz derekán a Pápa nyomába tudott eredni. November 9-től az utolsó fordulóig hét hazai találkozóján 19 pontot gyűjtött. Melczer Vilmos december elsején, az Eger elleni hazai meccsen három gólt is szerzett tizenegyesből. (Teljesítménye még csak nem is egyéni csúcs, legfeljebb annak beállítása. 2011. augusztus 20-án, a Kaposvár ellen is triplázott büntetőkből.) A biztos lábú ítéletvégrehajtó az utolsó őszi fordulóban nem hibázott, az utolsó tavasziban igen: az Újpest ellen kihagyta a büntetőt, s ennek nagy szerepe volt abban, hogy a Siófok nem nyert a lila-fehérek ellen, s búcsúzott az élvonaltól.

A bajnoki helyezés: 15.
30 mérkőzés, 7 győzelem, 4 döntetlen, 19 vereség, 31-61-es gólkülönbség 25 pont.
Pályaválasztóként: 15 mérkőzés, 6 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség, 17-21-es gólkülönbség 20 pont
Vendégként: 15 mérkőzés, 1 győzelem, 2 döntetlen, 12 vereség, 14-40-es gólkülönbség 5 pont

Helyezés a hazai mérkőzések tabelláján: 13.
Helyezés az idegenbeli mérkőzések tabelláján: 15.
Helyezés az első 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 16.
Helyezés a második 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 10.

A tavasz második legfontosabb meccsét, a pápai kiesési rangadót még megnyerte a Siófok:



A somogyi rangadón is megszerezte a három pontot tavasszal a csapat:



Az utolsó akadályt azonban nem sikerült leküzdenie, az Újpesttől elszenvedett vereségnek kiesés lett a vége:

---