A Loki és a Fradi nagy kupakorszakát hozta az elmúlt 22 év

Az 1991-es kupadöntőt 1-0-ra nyerte meg a Fradi Diósgyőrben (!), 8000 néző előtt. Érdekes, hogy a rendszerváltozás utáni első fináléba, az első immár nem MNK-, hanem MK-döntőbe az akkor még NB II-es Paks kiejtésével került be a csapat. A döntőben aztán az algériai Nacer góljával 1-0-ra verte Csank János csapatát, a Váci Izzó MTE-t. A kupát egyébként csapatkapitányként Pintér Attila vette át. A győztes csapat edzője, Nyilasi Tibor boldogan mondta a mérkőzés után: „Kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint hogy edzősége első évében bajnoki ezüstérmet szerez a csapatával és megnyeri a Magyar Kupát.” Noha a Fradi esélyesebb volt, mint a csak a második félidőben jól játszó Vác, úgy tűnik az évtizedek távlatából, hogy a vezetők nem „mentek biztosra”. Nem spájzoltak pezsgőt a győzelem esetére az öltözőben.

A Vác – immár Vác FC-Samsung néven – ismét bekerült a kupadöntőbe, a Ferencváros elvérzett a másik későbbi finalista, az Újpesti TE ellen. Megnyerte ellenben a bajnokságot, mégpedig éppen úgy Diósgyőrben, ahogyan 1991-ben a kupát. Csank János Váca volt az esztendő nagy vesztese – ha lehet ilyet állítani egy, a budapesti élklubokhoz képest szerény költségvetéssel dolgozó alakulatról, amely 1-0-ra veszít a kupadöntőben és egy ponttal marad le a bajnoki címről. Érdekes, hogy a Magyar Kupa-döntőt ezúttal Békéscsabán játszották, ahol rengeteg híve volt Csank Jánosnak, tekintve, hogy négy évvel korábban a csabai lila-fehérekkel a klub legnagyobb sikerét elérve megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. Ezúttal hosszabbításban vérzett el: a Kovács Ferenc által irányított Újpesti TE Eszenyi Dénes – a váci középső védők hibáját kihasználva – a 117. percben kilépett a balösszekötő helyén és Koszta János mellett a kapu bal sarkába helyezte a labdát. Egyébként ezen a meccsen készült a korszak egyik leghíresebb magyar futballfotója: ifjabb Thaly Zoltán a már lecserélt, s egy rövidnadrágban a kispadon ülő Bácsi Sándort fotografálta le egy inkább déd-, mint nagymama korú néni mellett. Ez is volt a kép címe: Bácsi és a néni.

A következő évben folytatódott a Nyilasi-korszak, az 1991-es MK-győzelem és az 1992-es bajnoki cím után a zöld-fehérek ismét megnyerték a kupasorozatot. Igaz, a lehető legkisebb különbséggel a bajnoki idényben a második vonalban szereplő, a végén onnan feljutó Haladás VSE ellen. A szombathelyi Rohonci úton 1-1-re végződött az ezúttal kétmeccses döntő első felvonása, Jagodics Zoltán és Keller József voltak a gólszerzők. A papírforma azt ígérte, az Üllői úton az FTC eldönti majd a párharcot már a rendes játékidőben. Ám ismét csak két gól született (a 23. percben Fodor Imre, illetve a 89. percben Kovács Sándor révén), a hosszabbításban meg egy sem, így aztán tizenegyesek döntöttek. 1986-ban veszített így döntőt a Fradi (a Vasas ellen), most nyert, miután a büntetőpárbajban mind az öt rúgója (Lipcsei, Gregor, Telek, Kelle, Fodor) jól tette a dolgát, a szombathelyiek közül Kenesei Zoltán, Jagodics Zoltán és Nagy Mihály sikeres lövése mellett Neudl Gábor hibázott (5:3). A trófeát Puskás Ferenc adta át Keller Józsefnek, Nagy Béla, a Fradi legendás krónikása pedig gyorsan kinyomozta, hogy noha az volt a klubtörténet 16. MK-, vagy MNK-elsősége, a mindenkori csapatkapitány először vehette át a trófeát az Üllői úton.

1994-ben a Kispest-Honvéd zárt ezüstévet, a bajnokságban a Vác mögött lett második, a kupasorozatban a döntőben veszített kétszer is a Ferencvárossal szemben. Nyilasi Tibor edzői pályafutása első négy évében egyszer sem maradt trófea nélkül, a bajnoki cím mellett harmadszor nyerte meg a Magyar Kupát. Csapata az Üllői úton Wukovics László, Lipcsei Péter és Páling Zsolt egy-egy góljával 3-0-ra megnyerte az első mérkőzést, s ez sima visszavágót ígért. A Bozsik Stadionban is nyert a Fradi 2-1-re, Vincze István lőtte a hazaiak, a dán Kenneth Christiansen és Wukovics László a vendégek gólját, góljait. Ám minden volt, csak nem sima a végjáték: a Fradi-tábor egy része a meccs vége után – az előzetes tiltás ellenére – beszaladt a gyepre, ünnepelni a játékosokat, a győzelmet. Ott összecsaptak a rendőrökkel, akik gumibotokkal, majd a megérkező lovasrendőrök kardlapozással igyekeztek oszlatni a tömeget. A játékosok és Nyilasi megpróbálták védeni a szurkolókat, de ők is kaptak. „Érthetetlen demonstráció történt, s külön örülök, hogy a tévénézők is szemtanúi lehettek a brutalitásnak. Jómagam, Szeiler Józsi és Lipcsei Péter is közelebbről megismerkedtünk a kardlapokkal” – mondta az edző. Kónya Imre az akkori kormányváltásig a belügyminiszteri posztot betöltő MDF-es politikus a maga és a rendőrség nevében elnézést kért a ferencvárosi szurkolóktól, és a csapattól. Ugyanakkor Benkő László, az MLSZ elnöke elítélte a volt belügyminisztert ezért a nyilatkozatáért, aki felelőtlenül bocsánatot kért azoktól is, akik garázdálkodtak, rendőröket sebesítettek meg. Az ügyben végül négy rendőrségi vezetőt is elmarasztaltak.

1995 is a Fradi elsőségét hozta: 1991 után ismét a váciakkal játszott a zöld-fehér csapat, immár Novák Dezső irányításával. Az első találkozón 2-0-ra nyert, Nagy Zsolt és Czéh László egy-egy góljával. Különlegesség: a csereként beállt Nagy az első labdaérintéséből szerzett gólt, majd a hajrában az ő labdáját juttatta az ugyancsak csereként beállt Czéh Koszta János kapujába. A pálya villanyvilágításának avatásával összekötött váci visszavágó hét gólt is hozott, a 38. percben a hazaiak Víg Péter két és Nyikos József egy góljával 3-0-ra vezettek. A szünetig Lipcsei Péter büntetőből szépített. Teljesen nyílt volt a kupadöntő, ugyan az idegenben szerzett góllal ismét a Fradi állt jobban, de egyetlen további váci gól mindent megváltoztatott volna. Ám a második félidő Lipcsei Péter pályafutásának egyik legjobb 45 percét hozta, szerzett még két gólt (egyet tizenegyesből), majd Keller József állította be a végeredményt: 4-3, hasonlóan 1994-hez, a Fradi kettős győzelemmel lett kupagyőztes. 1976 óta először nyerte meg egy adott szezonban a bajnokságot és a kupát is a Ferencváros.

1996-ban fordult elő először, hogy a kétmérkőzéses kupadöntőt első találkozóját elveszítő csapat fordítson a másodikon. Az Egervári Sándor által irányított BVSC-Dreher – soraiban Koszta Jánossal, Csábi Józseffel, Dárdai Pállal és Vincze Istvánnal – Csábi József, a korábbi Honvéd-ász, a mostani szövetségi edző góljával 1-0-ra nyert a Szőnyi úton a Kispest-Honvéd FC ellen. A Bozsik Stadionban azonban a piros-feketék Piroska Attila és Árgyelán János egy-egy góljával fordítottak, s megnyerték a klub történetében ötödször a Magyar Kupát. A győztes csapat edzője Török Péter volt.

Az MTK korszaka következett: 1997-ben, 1998-ban és 2000-ben is MK-győztes lett a kék-fehér gárda, 1997-ben megnyerte hozzá a bajnoki címet is, s aztán 1999-ben is bajnok lett. Az „alapozás” már korábban megkezdődött. Az élvonalba akkor visszatérő újonc 1995 őszén már vezetett a bajnokságban – s bármennyire furcsa is, csalódást keltett, hogy csak az ötödik helyen zárt a következő tavasszal. 1996 nyarán megalakult az anyaegyesülettől független (MTK Hungária nevet kapó) futballklub, a kispadra Garami József ült le. Az MTK immár azt szerzett meg a hazai piacról, akit akart, Illés Bélához, Lőrincz Emilhez, Csertői Aurélhoz csatlakozott Halmai Gábor és Orosz Ferenc is. A futballban a „super groupok” nem mindig funkcionálnak jól, viszont az MTK kivételt jelentett. Mi volt az akkori MTK titka? Természetesen az erős játékosállomány, s az azt kézben tartó szakmai vezérkar, amelyhez korábban csupán a nyugati kluboknál ismert vezetési rendszer kapcsolódott. A gárdát üzleti szemlélettel vezették, nem áramlott a semmibe egyetlen forint sem. A bajnoki idényben csak a BVSC tudta legyőzni az MTK-t, ám utóbbi a kétfelvonásos kupadöntő első találkozóján 6-0-val pontosította, ki az úr a házban. A Babos – Lőrincz – Kuttor, Szekeres – Molnár, Halmai, Illés (Zimmermann), Zsivóczky (Talapa) – Farkasházy, Csertői, Orosz (Kenesei) összeállítású csapat Halmai, Illés, Orosz, Kenesei, Lőrincz egy-egy találatával és egy öngóllal már 90 perc alatt eldöntötte a trófea sorsát. A második, egyébként Orosz Ferenc duplájával 2-0-ra megnyert találkozón Horváth Csaba, valamint két, az idényben bajnoki mérkőzésen nem szerepelt fiatal, Farkas Attila és Korolovszky Gábor is szerepet kapott Garami József csapatában. Hetvenkét esztendő után duplázott ismét a kék-fehér egység! 1998-ban már Egervári Sándorral lett kupagyőztes az MTK, amely Kuttor Attila góljával győzte le a bajnoki címet nyerő, Várhidi Péter által irányított Újpesti TE-t. 2000-ben a Vasast győzte le a fináléban a holland Henk ten Catéval a kispadon a kék-fehér alakulat, különleges körülmények között. A finálék történetében először fordult elő, hogy egy játékos (Szilveszter Ferenc a Vasasból) mindkét kapuba betaláljon. Meg az is, hogy egy csapat két öngóllal is sújtsa magát a döntőben, Tóth András is a saját kapujába talált. Az MTK egyetlen „rendes” gólját Kenesei Krisztián lőtte.

Közben 1999-ben megkezdődött a következő évtized legsikeresebb magyar csapatának, a Debreceni VSC-nek a menetelése. A Loki Vácon nyerte meg története első országos titulusát, 2-1-re legyőzve a hektikus idényt maga mögött tudó Lombard FC Tatabányát. Garamvölgyi Lajos együttesének nagy sikeréről így írt Sándor Mihály a Baj-nok-csa-pat! című könyvben: „A 12 000 nézőből hétezer Debrecenből érkezett, a hangulat fergeteges volt. És a diabolikus kulisszák előtt is méltó ellenfele volt a Lokinak a második ligás Lombard Tatabánya! A piros-fehérek góljait Bagoly és Vadicska adresszálta, a kék-fehérekét Kiprich József. A finálét Puhl Sándor vezette, a cívisek szerint kifogástalanul. Homlokegyenest más véleményt hangoztatott a komáromiak direkciója és habozás nélkül óvott. A petíció benyújtása után pár nappal Garamvölgyi Lajos, a Dunakanyarból trófeával hazatérő hadvezér reflexiója így hangzott: „Nem izgulok. Mitől is félnék? Hallott már valaki olyasmiről, hogy a kupadöntő lefújása után átadott serleget és aranyérmeket utólag visszaveszik, a meccset pedig érvénytelenítik? Ez még nálunk sem történhet meg.” Nem is történt. A csapat egyébként akkor még sokkal szilárdabb volt, mint anyagi helyzete. Ám az önkormányzat, a Loki-páholy és a különböző cégek szerepvállalásának köszönhetően megmenekült a krachtól. Morbid is lett volna, ha épp fennállása legnagyobb diadala, a Magyar Kupa elhódítása évében jutott volna ebek harmincadjára.”

2001-ben folytatódott a kupagyőztesek névsorának akkori MTK, DVSC, MTK üteme, ismét a Loki nevét véshették a trófeára. A cívisváros alakulata akkor az Üllői úton a Videotont ütötte ki 5-2-re. Idézzük ismét Sándor Mihályt: „Június 13-án pirosba és fehérbe öltözködött az Üllői út, legalább ötezer hajdúsági özönlötte el. A ferencvárosiak fellegvárában megrendezett serlegdöntőben a Lokomotív 5-2-re elintézte a Videotont. A IX. kerületi csata megvívói: Balogh János – Bernáth Csaba, Kovács Norbert, Ljubisa Alekszics, Szatmári Csaba, Ulveczki Zoltán, Vadicska Zsolt, Szabó II Zsolt (Turján Gábor), Böőr Zoltán (Hanák Viktor), Kerekes Zsombor (Sándor Csaba), Bajzát Péter. Góllövők: Bajzát (2), Szatmári, Ulveczki, Kerekes.
Egy hét múlva jött derűre a ború, Pajkos János friss kupagyőztesei elméletben kiestek az NB I-ből, miután képtelenek voltak nyerni Kispesten (0-0). Más kérdés, hogy a Magyarországon élők pontosan tudják, hazájukban csak az biztos, ami megtörtént. Sőt az sem mindig, utólag is lehet a történéseket különböző szempontok alapján értelmezni, csoportosítani, átértékelni. A gyakorlat ezúttal is másként festett, mint a teória vagy az etika, hamar kiderült, hogy a BKV Előre nem vállalja az élvonalbeli szereplést, és „jótékony” visszakozása a legjobbak között marasztalta a DVSC-t. Mi több, innét számítják valódi virágkorát! A közlekedésiek nagyvonalú döntése mellett a debreceni klub reneszánszához szükséges volt a stabil gazdasági háttér megteremtése, és hogy ez így történt, abban Szima Gábor színrelépése jelentette a kulcsmomentumot.”

2002-ben, Győrben, az Újpest 2-1-re megverte a Haladást, s története eddigi utolsó nagy sikerét érte el. A lila-fehérek Kisteleki Istvánnal a kispadon kezdték, és Glázer Róberttel zárták az idényt. Még híveik sem állíthatták, hogy a szerencsefaktor elhanyagolható volt a sikerükben: a kupasorozat harmadik fordulójában tizenegyesekkel búcsúztatták a Ferencvárost, aztán az elődöntőben ugyancsak tizenegyesekkel ejtették ki a Lombard FC-t. Végül a győri fináléban Robert Vagner, megfejelve a 26. percben lőtt gólját, amelyet Halmosi Péter még kiegyenlített a 75. percben, a meccs utolsó lövésével, a 120. percben nyerte meg a trófeát csapatának. Az idény végén az élvonalból kiesett Haladás harmadszor is nagyon közel volt a kupasikerhez, de ahogy 1975-ben és 1993-ban, 2002-ben is elbukott.

2003-ban és 2004-ben ismét a Ferencváros neve került fel a trófeára. Az első szezonban Garami József dirigálta a zöld-fehéreket, akik közül Lipcsei Péter és Keller József már a kilencvenes évek sikersorozatának is részese volt. Mindketten ötödször lettek MK-győztesek! (Lipcsei 2004-ben megnyerte a hatodikat is.) Alkalmasint ők is, Szűcs Lajos is elsősorban Tököli Attilának köszönhették a DVSC-MegaForce 2-1-es legyőzését. A 2003. május 6-i, a Puskás Stadionban rendezett finálé szünetében még a Loki vezetett 1-0-ra, miután Szűcs Lajos a kupadöntők történetének talán legnagyobb potyagóljával jutotta előnyhöz az ellenfelet. Tököli aztán a második félidőben két gólt rúgva fordított. A Ferencváros tíz gólt szerzett az egész sorozatban, ebből hetet Tököli. Szűcs kapus megérdemli, hogy tágítsuk a horizontot: a zöld-fehérek a Pápai ELC ellen kapcsolódtak be a sorozatba, a kapus bravúrjainak is köszönhetően hosszabbításban jutottak tovább. A következő körben a Kaposvár ellen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs Lajos két lövést kivédett, ismét főszereplő volt. Következett a bajnoki címvédő ZTE, amely ellen Szűcs nem kapott gólt, majd az elődöntőben a meglepetés-csapat, a BKV Előre, amely ellen ugyancsak Tököli két gólja hozta a sikert. Három és héttel a megnyert kupadöntő után a Ferencváros a DVSC elleni hazai 0-0-val elveszítette a bajnoki véghajrát. A feldühödött szurkolók megütötték a bűnbaknak kikiáltott Tököli Attilát…

2004-ben már Pintér Attila vezette a Ferencvárost a Bp. Honvéd elleni kupadöntőben. A zöld-fehérek 20. alkalommal lettek kupagyőztesek, a kispestiek 9. alkalommal ezüstérmesek, mindkettő rekordnak számított akkor. Ez a sorozat sem indult könnyen a Fradinak, ha a 16 közé jutásért vívott mérkőzésen Szűcs Lajos nem védi ki Marton István a 90. percben lőtt büntetőjét, a Fradi már az ősze elején elvérzik. Nem szólva arról, hogy azon a mérkőzésen tizenegyes-párbaj döntött, Szűcs kettőt kivédett, majd az utolsót ő lőtte a kapuba! A nyolcaddöntőben a Fradi kiejtette az MTK-t, az egyetlen élvonalbeli csapatot, amellyel találkozott a 2003–2004-es sorozatban. Az elődöntőbe jutásért a Bodajkot, a döntőért az akkor NB I B-s Vasast, majd a fináléban az akkor ugyancsak második vonalbeli Bp. Honvédot kellett legyőzni. A 3-1-es sikert Tököli Attila, Gera Zoltán és Thomas Sowunmi egy-egy gólja hozta meg, Bábik Tiboré ellenében. Különleges: a kupadöntőt nem közvetítette egyetlen televíziós csatorna sem

2005-ben sorozatban harmadszor jutott döntőbe a Ferencváros, de ezúttal új név került fel a serlegre: a Matáv-Soproné, amelyet a zöld-fehérek előző mestere, a 2004-ben kupadöntőt nyert Pintér Attila vezetett a győzelemig. Botrányos finálé volt, László Csaba és játékosai nagyon nehezen viselték a vereséget. Székesfehérváron 5-1-re nyert az esélytelenebbnek vélt nyugat-magyarországi alakulat, amelynek góljait Tóth Mihály, Bárányos Zsolt, Balaskó Iván (2) és Horváth András szerezték A horvát Edo Trivkovic játékvezető három ferencvárosit (Rósa Dénes, Szűcs Lajos, Adem Kapic) és egy sopronit (Pintér Zoltán) is kiállított. A zöld-fehérek nem vették át az ezüstérmeket. Utóbb az elkövetett sportszerűtlenségeket szankcionálva az MLSZ kizárta a Ferencvárost a 2005–2006-os sorozatban való indulásból. A soproniak színeiben szereplő Szekeres Tamás hetedszer lett kupagyőztes (négyszer az FTC-vel, kétszer az MTK-val, egyszer pedig a Sopronnal), s ezzel rekorderré lépett elő, miután megelőzte a hatszoros győztes, e fináléban a Ferencváros gólját lövő Lipcsei Pétert.

2006-ban az akkor Fehérvár FC-nek hívott mai Videoton lett a kupagyőztes, a Vasas története során másodszor játszott tizenegyes-párbajt a kupadöntőben. (Először éppen húsz évvel 2006 előtt, 1986-ban. Akkor nyert, most veszített, egyetlen lövéssel.) Egészen e sikerig a fehérvári klub azon ritka elitbe, tartozott – a spanyol Alavést és az angol Birmingham Cityt sorolhatjuk még ide –, amelynek tagjai bejutottak már valamely nemzetközi klubkupa fináléjába (ki ne tudná, a „Vidi” 1985-ben UEFA Kupa-döntőt játszott a Real Madrid ellen), ám a hazai frontokon vívott csaták nyomán üres maradt a vitrin. Csertői Aurél irányításával lett kupagyőztes a csapat, a hajdani válogatott játékos nem csinált különösebb hókuszpókuszokat, „csak” alacsony költségvetésű csapatokban képes volt jó szerkezetű, racionális futballt játszó gárdát formálni. Ezt tette korábban Siófokon és ezzel tette fel a koronát a 2005–2006-os szereplésre is. Csapatkapitánya, Kuttor Attila három, az MTK-val nyert elsőség után a Vidivel is Magyar Kupa-győztes lett. A rendes játékidőben 2-2-re végződött találkozón 6-5-re nyert a Fehérvár tizenegyesekkel, a döntő pillanatban Sebők Zsolt kivédte Molnár Zoltán lövését. Pintér Attila nemzetközi viszonylatban is példátlan bravúrhoz állt hihetetlenül közel: miután 2004-ben a Ferencvárossal, 2005-ben pedig a Sopronnal nyert, 2006-ban csak szétlövésben maradt le három év alatt a harmadik klubbal elért harmadik kupaelsőségéről.

2007 óta csak egy olyan kupadöntő akadt, amelyben nem szerepelt a Bp. Honvéd vagy a DVSC-Teva. Hat évvel ezelőtt pedig egymás ellen vívták a finálét Újpesten. A képlet keveset változott a 2006-oshoz képest: 2-2-re álltak a csapatok 120 perc után, majd szétlövés döntött. Ebben a kispestiek voltak kicsivel jobbak, s 3-1-re nyertek. A döntő góljait Zsolnai Róbert, Ibrahima Sidibe, illetve Ivancsics Gellért és Szabó Tibor szerezték, mind a két csapat büntetőből lőtt gólt a hosszabbításban. A Lokit a cseh Miroslav Beránek, a Honvédot a korábbi DVSC-edző, Supka Attila irányította. A tizenegyeseknél egyszerűen csődöt mondtak a debreceniek, Komlósi Ádám, Kiss Zoltán és Zsolnai is hibázott, csak Sidibe talált a kapuba. A Honvédból Ivancsics és Szabó nem csak a 120 perc alatt lőtt gólt, hanem a tizenegyes-párbajban is, s a kapuba talált Genito is. Így aztán Ndjodo hibája nem számított. Két délszláv játékos, Igor Bogdanovics és Sandro Tomic az ősszel még a Lokiban játszottak, a statisztikában így kupaezüstérmesek. Ellenben noha egyikük sem lépett pályára a döntőben, tavasszal már a Honvéd tagjai voltak. A csatár 4 meccsen 2 gólt szerzett a döntőig vezető úton, a kapus Tóth Iván tartalékja volt a fináléban (is).

2008-ban újra ez a két csapat került az ezúttal kétmeccses fináléba. Már az első 90 perc után ki lehetett volna osztani az érmeket, a DVSC-Teva 7-0-ra győzött a Bozsik Stadionban. A Magyar Kupa-döntők történetében ennél csak egyszer győzött egy csapat fölényesebben: 1933-ban a Ferencváros 11:1-re az Újpest ellen. A Bozsik Stadionban Dorge Rostand Kouemaha három, Czvitkovics Péter két, Rudolf Gergely és Leandro egy-egy gólt szerzett. A Vass László által irányított Honvédból ketten, Adewunmi és Dobos Attila piros lapot kaptak. Herczeg András csapata számára ezek után a döntő második mérkőzése formálissá degradálódott volna – ha 7000 lelkes Loki-hívő nem megy ki ünnepelni a csapatát. Noha Filó Tamás góljával a Honvéd vezetést szerzett, a nézők megérdemelték, hogy a DVSC-Teva nekidurálja magát és fordítson. A góljait Czvitkovics Péter és Leandro szerezték (2-1).

2009-ben sorozatban harmadszor is bejutott a Bp. Honvéd a döntőbe. Négy éve ismét nyert, mégpedig a Győri ETO ellen. Már az első találkozó előrevetítette mindezt, miután Guie-Guie Gneki Abraham góljával 1-0-ra nyertek a vendégek Győrben. A visszavágón nem esett gól, igaz, két kiállításon kívül alig történt valamiféle említésre méltó. Érdekes, hogy a szerdán kupadöntőt játszó győriek közül akkor még Takács Ákos – Sisa Tibor csapatában – mostani klubja ellen játszott.

2010-ben története során először duplázott a Loki. (A Honvéd a két csapat négy éven belül harmadik MK-párharcában, az elődöntőben bukta el a sorozatban negyedik döntő lehetőségét.) Sőt, abban az idényben Herczeg András csapata mindent megnyert, amit csak lehetett a hazai fronton. Bajnoki arany, Magyar Kupa, Ligakupa-, Szuperkupa-siker került a dicsőségtáblára. Herczeg András együttese a Magyar Kupa fináléjában 3-2-re verte meg a Zalaegerszegi TE legénységét. Mind az öt gólt külföldi játékos szerezte: Adamo Coulibaly (2) és Mbengono Yannick, illetve Darko Pavicevic és Artjoms Rudnevs.

Ami sikerült 2010-ben a Lokinak, nem sikerült egy évvel később a Videotonnak: a bajnoki cím mellé nem tudta megnyerni a kupát. Pedig közel ált hozzá, döntőt játszhatott a története során először finalista KTE-vel. Az abban az esztendőben százéves kecskeméti klub játékosai azonban 3-2-re nyertek dr. Mezey György együttese ellen a Puskás Stadionban. A fennállása első kupafináléját megnyerő lila-fehér gárda mindhárom gólját Foxi szerezte a 2., a 14. és a 80. percben, míg a Videoton Vladan Csukics öngóljával és Nemanja Nikolics találatával szépített a 48., illetve a 82. percben. A két gólpasszt jegyző csapatkapitány, Tököli Attila két, a Ferencvárossal megnyert MK-döntő után harmadszor lett aranyérmes a sorozatban.

Hasonlóan emlékezetes döntőt hozott a 2011–2012-es sorozat, amelybe a bajnokságban veretlenül menetelő DVSC-Teva és a második vonalban szereplő MTK került. Kilencedszer rendeztek olyan döntőt a Magyar Kupa történetében, amelyben az egyik szereplő az adott bajnoki évben nem a legmagasabb bajnoki osztályban szerepelt. Az első 25 percben nagyrészt a mezőnyben folyt a kevés izgalmat hozó játék, a mérkőzésnek ebben a részében a Debrecen volt veszélyesebb, legalábbis többször jutott el az ellenfél kapujáig. Ám az MTK egy tempós és kreatív támadás végén, közvetlenül a szünet előtt, Könyves Norbert révén némi meglepetésre megszerezte a vezetést. A második félidőre Kondás Elemér két helyen is változtatott csapatán, beállt két ász, Adamo Coulibaly és Selim Bouadla. Úgy tűnt, húzásai bejöttek: a DVSC Bouadla és Szakály Péter révén öt perc alatt megfordította az állást. Ám Nikolov Balázs kiállítása után fölénybe került az MTK, amely az emberelőnyt kihasználva Ladányi Tibor góljával kiegyenlített. Úgy festett, Zsidai László a 87. percben lőtt gólja eldönti a finálét, de a mérkőzés legjobb játékosa, Szakály Péter két perccel később hosszabbításra mentette csapata számára a mérkőzést. A ráadás 30 perce alatt igazán említésre méltó esemény már nem történt, így büntetők döntöttek a Magyar Kupa sorsáról. A 11-esek során az első öt lövő közül mindkét együttesnél egy-egy játékos hibázott, s egészen a kilencedik sorozatig kellett várni a döntésre, ekkor Kálnoki Kis Dávid büntetőjét Verpecz István kivédte, s ezzel győzött a Debrecen.

---