Idegenben volt otthon a Pécsi MFC

A PMFC hozta a formáját. Nincs ebben semmi pejoratív, s főleg nincs gúny: a baranyai gárda a legutóbbi négy NB I-es idényéből (2005–2006, 2006–2007, 2011–2012, 2012–2013) háromszor is a 12. helyen végzett. Az első félév eredményei alapján a 11., a másodiké szerint a 12. lenne – igazán kiegyensúlyozott teljesítmény. Csak hazai pályán nem ment a csapatnak, de erre megvolt a szakmai magyarázat: idegenben könnyebben jutott el a kontrákra építő gárda az ellenfél kapujáig, mint otthon, a rendszerint felállt, betömörülő alakzatokkal szemben. Lőrincz Emil szavaival: „Idegenben jobban teljesít a csapatunk. Talán ennek az lehet az oka, hogy itthon nekünk illene kezdeményezni és a csapatnak inkább a másodszándékból való játék fekszik jobban.” Érdekes, hogy ha a PMFC a 2011–2012-es hazai mérleget produkálta volna (20 pont), a plusz öt ponttal a kilencedik helyre léphetett volna előre.

A csapatot ősszel Supka Attila, tavasszal a Lőrincz Emil, Márton Gábor kettős irányította. A szezonban 32 játékos lépett pályára az első csapatban, húsz magyar és 12 külföldi. A legtöbb találkozón Dibusz Dénes és Wittrédi Dávid játszott, a kapus mind a 29-en kezdőként, a csatár 28-on kezdőként, egyen csereként. A házi gólkirály holtversenyben Wittrédi és az első pécsi szezonjában különösen tavasszal jól szereplő Miroszlav Grumics volt, hat-hat találattal. A legtöbbet játszók tizenegye: Dibusz 29 – Nagy O. 21, Causic 22, Krejci 20, Uzoma 28 – Horváth A. 22 – Szatmári 17, Akassou 24, Zeljkovic 19 – Grumics 27, Wittrédi 29. Azaz a 12 külföldiből hat alapembernek bizonyult.

A két legértékesebb eredmény egyaránt idegenbeli mérkőzés „termése”: ősszel az akkor még Supka Attila által vezetett PMFC a Bozsik Stadionban nyert 1-0-ra a Mester korábbi csapata, a Bp. Honvéd ellen, majd az utolsó tavaszi fordulóban a Lőrincz Emil által felkészített legénység legyőzte a Sóstói Stadionban a tavasz legponterősebb csapatát, a Videotont. Hazai pályán egyetlen mérkőzésen sem jutott két gólnál többig az együttes. Mindössze egy ellenfél, a Pápa ellen szerezte meg a Pécs mind a hat pontot.

A PMFC az utolsó két mérkőzésen szerzett hat ponttal tornázta fel a teljesítményét, de a Diósgyőr és a Videoton elleni siker egyben azt is jelentette, sokkal jobb a tavaszi, mint az őszi produkció. Ez némi ellentmondásban áll azzal, hogy az őszi táblázaton egy hellyel feljebb zárt a csapat, mint a tavaszin. A megoldás egyszerű: az első két, ősszel lejátszott, de a második félév 15 meccsébe számító találkozót elveszítette a csapat. Így aztán az őszi 17 összecsapásból négyet, a valóban tavaszi 13-ból hatot megnyert a PMFC. Tavasszal az április volt a fekete hónap, akkor öt mérkőzésen három pontot gyűjtött csak.

A bajnoki helyezés: 12.
30 mérkőzés, 10 győzelem, 7 döntetlen, 13 vereség, 33-44-es gólkülönbség 37 pont
Pályaválasztóként: 15 mérkőzés, 4 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség, 12-22-es gólkülönbség 15 pont
Vendégként: 15 mérkőzés, 6 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség, 21-22-es gólkülönbség 22 pont

Helyezés a hazai mérkőzések tabelláján: 14.
Helyezés az idegenbeli mérkőzések tabelláján: 4.
Helyezés az első 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 11.
Helyezés a második 15. fordulóban játszott mérkőzések alapján: 12.

A pécsiek kevés hazai sikereinek egyike, az MTK elleni 2-1-es győzelem:



Idegenben jól ment a csapatnak, az utolsó fordulóban még a Videotont is sikerült legyőzni:



Egyedül a Pápa ellen sikerült hat pontot szerezni az idényben:

---