Kondás Elemér és a Loki beírta magát a magyar futball aranykönyvébe

A magyar labdarúgás duplázóiról szóló kétrészes sorozatunk első részében az első 75 esztendő adott évében egyszerre bajnok és kupagyőztes csapatainak történetét elevenítettük fel. Íme, a folytatás, az 1976-os Fraditól a 2012-es DVSC-ig.

A Ferencvárosi Torna Club 1976-os bajnoki címe lezárta az Újpesti Dózsa 1969 óta tartó nagy sorozatát. Ha már lúd, legyen kövér, a zöld-fehérek megismételték a vetélytárs egy évvel korábbi teljesítményét, s megnyerték a Magyar Kupát is. Nagy éve volt Dalnoki Jenő fiatal csapatának, amely a két, hagyományos sorozat mellett megnyerte az MLSZ Kupáját két külföldi együttes, a CSZKA Moszkva és az argentin Estudiantes ellen is jól szerepelve, valamint a a 23 éven aluliak és három túlkoros számára kiírt Téli Kupát. A bajnokságban az addigi története messze legjobb szereplését produkáló Videotont előzte meg két ponttal a Fradi, a Magyar Népköztársasági Kupát pedig az MTK-VM 1-0-s legyőzésével hódította el. A bajnokságban a legtöbbet a Hajdu József – Martos Győző, Bálint László, Rab Tibor, Megyesi István – Ebedli Zoltán, Nyilasi Tibor, Mucha József – Pusztai László, Szabó Ferenc, Magyar István tizenegy tagjai szerepeltek. A kupadöntőben Megyesi helyett Viczkó Tamás játszott a balhátvéd helyén, Juhász István pedig jobbfedezetben. A meccs során beállt Vépi Péter és Kelemen Gusztáv is.

Ami nem sikerült a Bp. Honvéd az Aranycsapat sztárjaira épített alakulatának az ötvenes években, sikerült Komora Imre csapatának 1985-ben. Az 1984-es bajnokcsapat 1985-ben duplázott: a bajnoki arany mellé megszerezte a Magyar Népköztársasági Kupát is. Mindkettőt díszmenetben, a bajnokságot tízpontos előnnyel, a kupát a Ferencváros és a Diósgyőr legyőzése után a Tatabánya elleni 5-0-val. Nem árt talán emlékeztetni: a dr. Lakat Károly által irányított Bányászban akkoriban olyan remek futballisták játszottak, mint Lakatos Károly, P. Nagy László, Tepszics Ignác, vagy a fiatal Kiprich József, Vincze István, Szalma József trió. A katonacsapat ellenben akkoriban a csúcson volt, amikor június 5-én megnyerte az MNK-t, már válogatott játékosai világbajnoki résztvevőnek érezhették magukat a sikeres selejtezők után. Válogatott játékosból pedig volt bőven, a világbajnoki selejtezőkön akadt arra is precedens (Ciprus ellen, a kinti mérkőzés hajrájában), hogy egyszerre kilenc Honvéd-harcos volt a pályán Mezey György válogatottjában. Az egymás után nyert bajnoki címből a másodikat (a szereplési számokat tekintve) az Andrusch József – Sallai Sándor, Nagy Antal, Garaba Imre, Varga I József – Sikesdi Gábor, Gyimesi László, Détári Lajos – Bodonyi Béla, Dajka László, Kovács Kálmán alaptizenegy nyerte meg, hozzátartozik a teljes képhez, hogy az őszt még végigjátszotta a télen a görög AEK Athénhez szerződött Esterházy Márton is. A kupadöntőben is a fentebb alaptizenegynek titulált legénység kezdett, majd beszállt Tóth József és Kerepeczky György is.

Már 1988-ban, Bicskei Bertalan vezetésével majdnem ismét duplázott a Honvéd, de akkor még 3-2-re elveszítette a Békéscsaba elleni kupadöntőt. Egy évvel később már sikerült megnyeri a kupa 50. kiírását, mégpedig a Ferencváros elleni győzelemmel, négy nappal azt követően, hogy a Szijjártó István duplájával elért 2-0 meghozta a bajnoki címvédést. A kupadöntő egyetlen gólját a tragikusan fiatalon elhunyt Fodor Imre szerezte. A tavaszi idényben (miután Bicskeiből szövetségi kapitány lett) már Both József irányította a csapatot, vele nyerte meg a Disztl Péter – Sallai Sándor, Disztl László, Csuhay József, Csehi Tibor – Sikesdi Gábor, Szijjártó István, Fodor Imre, Cseh András – Gregor József, Kovács Kálmán (Pisont István) összeállítású alakulat a kupadöntőt. Ugyancsak a Ferencváros volt a legfőbb rivális a bajnokságban, amelyben két ponttal előzték meg a kispestiek a zöld-fehérek. Különleges idénye volt ez egyébként a magyar bajnokságoknak: akkor először döntötték el a döntetlenre végződött mérkőzéseket tizenegyes-párbajjal. A Honvéd végül éppen annak köszönhette a pontelőnyét és a bajnoki címet, hogy játékosai jobban lőtték a büntetőket, mint a franzstadtiak. Bravúr volt a duplázás azt követően, hogy a Honvéd az ötödik fordulóban szerezte csak meg az első hárompontos győzelmét, s hogy a kulcsjátékosok egy része október végétől március végéig hiányzott eltiltás miatt.

1995-ben ismét a Ferencváros duplázott, története során immár ötödször. Nyilasi Tibor irányításával a Fradi megnyerte 1993-ban és 1994-ben is a Magyar Kupát, ám az edző távozása ellenére is sikerült a triplázás: a zöld-fehérek, immár Novák Dezső vezetésével, sorozatban harmadszor is kupagyőztesek lettek. A triplázás ráadásul még egy tekintetben igaz volt: a szezonban három trófeát szerzett a csapat. A sor a Vác elleni Szuperkupa-döntővel kezdődött augusztusban, s ugyancsak Csank János csapata ellen, a kétmeccses kupadöntővel (2-0, 4-3) zárult. Közben megnyerte a csapat a bajnokságot is, töténete során éppen huszonötödször. Hét ponttal előzte meg a remek ősze után visszaeső Újpestet. Novák Dezső eleinte a nem túl látványos stílus miatt gyakran kritizált együttese szerezte a legtöbb gólt, s a legtöbb győzelmet, illetve kapott ki a legkevesebbszer. A csapat legjobbja a 14 góljával a házi gólkirályi címet is elnyerő Lipcsei Péter, a felfedezett pedig a mindössze 19 éves Lisztes Krisztián volt. Az alapcsapat a Balogh Tamás – Simon Tibor, Telek András, Hrutka János, Szekeres Tamás – Páling Zsolt, Lisztes Krisztián, Lipcsei Péter, Keller József – Goran Kopunovics, Eugen Neagoe tizenegy volt, de legalább a mérkőzések felén játszott Czéh László, Nagy Zsolt, Szergej Kuznyecov, Zavadszky Gábor, ifjabb Albert Flórián és Kenneth Christiansen is. Játszott még Szűcs Mihály, Kecskés Zoltán, Gregor József, Bubcsó Norbert és a kapus Szeiler József, aki mindkét kupadöntőben védett.

Az 1996–1997-es idény az MTK legénységéjé volt. A duplázás volt a ma már Várszegi-érának nevezett korszak első nagy sikere. Hetvenkét esztendő után dupláztak ismét a kék-fehérek. Az élvonalba visszatérő újonc 1995 őszén vezetett a bajnokságban – s bármennyire furcsa is, csalódást keltett, hogy csak az ötödik helyen zárt a következő tavasszal. 1996 nyarán megalakult az anyaegyesülettől független (MTK Hungária nevet kapó) futballklub, a kispadra Garami József ült le. Az MTK immár azt szerzett meg a hazai piacról, akit akart, Illés Bélához, Lőrincz Emilhez, Csertői Aurélhoz csatlakozott Halmai Gábor és Orosz Ferenc is. A futballban a 'supergroupok' nem mindig funkcionálnak jól, viszont az MTK kivételt jelentett. A kék-fehérek megnyerték mind a 15 őszi bajnokijukat (!), s mindössze egy vereséggel zárták az évet. Az egyetlen botlást a BVSC elleni vereség jelentette, az ellenfél nevét azért érdemes hangsúlyozni, mert a kétmérkőzéses kupadöntőt éppen a vasutascsapat ellen vívta Garami József együttese. A 180 perc összesítésben 8-0-s (6-0, 2-0) MTK-sikert hozott, alapos visszavágást is jelentett egyben a bajnoki vereségért. Az alapcsapatot Babos Gábor, Lőrincz Emil, Kuttor Attila, Szekeres Tamás, Molnár Zoltán, Farkasházy László, Halmai Gábor, Illés Béla, Zsivóczky Gyula, Csertői Aurél és Kenesei Krisztián alkotta, a mérkőzések legalább felén játszott még Preisinger Sándor, Orosz Ferenc, Zimmermann Tamás, Talapa János és Horváth Csaba.

A 2003–2004-es idény végén ismét a Ferencváros duplázott, rendkívül izgalmas szezonzárást követően.Az utolsó fordulóban a zöld-fehérek 3-1-re legyőzték a Debrecent, de a szlovák sztárbíró, Lubos Michel hármas sípszava után sem ünnepeltek, hanem várták, hogyan végződik a Puskás-stadionban az MTK–Újpest találkozó. 1-1-re állt az a meccs, s ez a Fradi bajnoki címét jelentette. Miután nem változott a helyzet az ország legnagyobb pályáján, a zöld-fehérek elkezdhettek ünnepelni. Történetük 28. bajnoki címét. Nem kevés nehézség után. A Fradi az első három hazai mérkőzését zárt kapuk mögött volt kénytelen lejátszani a 2003 májusi botrány miatt, majd első hat fordulóban nélkülözte leggólerősebb csatárát, az eltiltott Tököli Attilát. (Ráadásul a csapat neve mellett a 3. és 15. forduló között hatpontnyi levonás szerepelt, aztán visszakapta a Ferencváros a pontokat.) Idény közben váltott tulajdonost és szakmai stábot a klub (utóbbi élén Pintér Attila követte Garami Józsefet), a tavaszt folyamatos anyagi problémák és tartozások, valamint fegyelmezetlenségek kísérték. Egyetlen klubból sem állítottak ki annyi játékost, mint a zöldektől. Ezek után nem sokat számított, hogy a százalékos teljesítményt tekintve még soha nem nyert gyengébb teljesítménnyel a Fradi bajnokicímet. De megnyerte. Mint ahogy a kupát is, méghozzá a bajnokság hajrájában, május 5-én, a második vonalbeli Bp. Honvéd ellen. A 3-1-es győzelemhez Tököli Attila, Gera Zoltán és Thomas Sowunmi járult góllal. A bajnokcsapat alaptizenegye a következő volt: Szűcs Lajos – Kriston Attila, Dragoner Attila, Dragan Vukmir, Kiss György – Rósa Dénes, Lipcsei Péter, Leandro de Almeida – Marek Penksa, Gera Zoltán, Marius Sasu. A mérkőzések több mint felén játszott Tököli Attila, Bognár Zsolt, Adem Kapic és Zováth János is.

2010-ben duplázott először vidéki klub: a kétezres évek legeredményesebb magyar csapata, a DVSC-TEVA. Herczeg András csapata szenzációs évet zárt: az ősszel a bajnokok Ligájában is szerepelt csapat a bajnoki arany és a Magyar Kupa mellé elhódította a Ligakupát és a Szuperkupát is. A mesternégyes záloga a tavaszi teljesítmény volt, a nemzetközi szereplés ősszel sokat kivett a csapatból. Három egymást követő vereség a Videoton, az Újpest és a Győr ellen erősítette ugyan a riválisok reményeit – de az elmaradt mérkőzések pótlása után a Loki már csak két ponttal állt a téli szünetben a Videoton mögött. A tavasszal pedig fordítani tudott, miután legyőzte a fehérváriakat. Ám a zárás nem volt könnyű. A DVSC ugyan az utolsó három fordulóban mindössze egy pontot szerzett, de így is megmaradt egy pont az előnyből. A szezon egészét nézve, a szereplési számokat tekintve az alábbi volt az alapcsapat: Vukasin Polekszics – Szélesi Zoltán, Mészáros Norbert, Laczkó Zsolt – Dombi Tibor, Varga József, Kiss Zoltán, Czvitkovics Péter, Szakály Péter – Feczesin Róbert, Adamo Coulibaly. A kupadöntő is szoros csatát hozott, a DVSC-TEVA Verpecz – Bernáth, Mijadinoski, Komlósi, Laczkó – Szélesi, Bódi, Szakály, Czvitkovics (Kiss) – Yannick (Rezes), Coulibaly összeállításban 3-2-re győzött a ZTE ellen.

A mostani idényben ismét duplázott az immár Kondás Elemér által irányított Debrecen. A kupadöntőben tizenegyes-párbajbannyert az MTK ellen, majd abajnokságban a 28. fordulóban bebiztosította elsőségét, miután hazaipályán legyőzte a Pécset. A Loki mind a kupasorozatban, mind eddig a bajnokságban veretlen maradt, s ez unikum az eddigi duplázók között.