Modernkori Loki-történet

Az első országos titulust a Magyar Kupa 1999-es megnyerése jelentette, de az igazi kezdet két évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a cívisváros piros-fehér büszkeségei visszakerültek az élvonalba.

1993-ban a DVSC megnyerte az NB II Keleti csoportját, majd meggyőzően produkált az élvonalban is, az első nyolc fordulóban veretlen tudott maradni. A nyitó körben, a Videoton ellen így állt fel: Horváth Béla – Balogh József, Sándor Csaba, Liviu Goian, Pető Zoltán – Dombi Tibor, Kondás Elemér, Sándor Tamás, Nagy Csaba – Tóth György, Vjacseszlav Medvid. A 2-1-es sikert arató csapatba beszállt Viktor Gracsov és Emil Răducu. Együtt játszott hát Kondás Elemér, a mostani vezetőedző, Sándor Tamás, a segítője, s Dombi Tibor a bajnokcsapat veteránja.

Hatalmas erősítést jelentett a négy nyelven beszélő, rendkívül intelligens román védő, Liviu Goian megszerzése. Szeptemberben a klub hét reménysége bekerült az olimpiai válogatott bővebb keretébe: Dombi Tibor, Madar Csaba, Nagy Csaba, Pető Zoltán, Sándor Tamás, Szatmári Csaba és Tóth Attila. A Garamvölgyi-féle Lokinak nem voltak titkai. Egységes volt, a lefújásig zakatolt, sokszor oktrojálta akaratát ellenfeleire. Ezzel is magyarázható a 6200-as nézőátlaga, amely – a pálya akkori kapacitását alapul véve – sűrűn telt házat jelentett.

1995-ben bronzérmes lett a DVSC, abban a fázisban a hétezres határ fölé szökkent a meccsenkénti nézettsége. 1994. november 6-án az FTC elleni 2-0-t például tízezren látták, és akik kint voltak, tanúsíthatják, hogy moccanni sem lehetett a stadionban! Ekként festett a bronzos Lokomotív alapformációja: Horváth Béla – Vadicska Zsolt, Liviu Goian, Sándor Csaba, Pető Zoltán – Madar Csaba, Vjacseszlav Medvid, Sándor Tamás, Arany László – Dombi Tibor, Nicolae Cornel Ilea.

Az évtized közepén hat fővárosi közé ékelődve, amolyan előretolt helyőrségként tartotta a vidéki frontot a Loki, 1996-ban a 4. helyen, 1997-ben az 5. helyen végzett. Aztán az 1990-es évek utolsó harmadára besurrant a Nagyerdőbe a gazdasági recesszió. Nem egyedül jött, ügyeket hozott magával. Az Erdei Zoltán ügyvezető elnök vezette menedzsment és az eponás főszponzor által ígért masszív financiális háttér nem volt több népmesei motívumnál, miközben egyik botrány a másik után korbácsolt indulatokat. Az edző, Garamvölgyi Lajos a körülmények miatt távozott Debrecenből, posztjára Dunai II Antal került. A klubtól továbbléptek a kulcsjátékosok is. Madar Csaba az MTK-hoz igazolt, Sándor Tamás, az 1997-es év játékosa Torinóba szerződött.

A hajdani újpesti center nem sokáig időzött a debreceni kispadon, a helyét Herczeg András foglalta el, aki akkor még híján volt azoknak a tapasztalatoknak, amelyek bő évtized múlva a DVSC története legsikeresebb szakemberévé avatták.  A romlás megkezdődött, s mivel lehetetlennek tűnt az eladósodási folyamat feltartóztatása, a tönk szélére sodródott a Lokomotív. A drukkerek gyakorta demonstráltak, a káosz uralta az Oláh Gábor utcát. Ugyanakkor jelzi a játékosállomány kvalitásait, hogy a gátló tényezők dacára sem voltak kiesési gondjai, és az UEFA Intertotó-kupában kivágta a rezet. 1999. május 20-án újabb aranyfejezetet írt a DVSC önnön históriáskönyvébe azzal, hogy a második ligás Lombard Tatabánya ellen megnyerte a Magyar Kupát. A váci éjszaka hősei: Téglási Gábor – Bodnár László (Szatmári Csaba), Liviu Goian, Sándor Csaba, Pető Zoltán – Vadicska, Zsolt, Böőr Zoltán, Bagoly Gábor, Dombi Tibor, Radu Sabo (Csehi Zoltán), Nicolae Ilea. A piros-fehérek góljait Bagoly és Vadicska adresszálta, a kék-fehérekét Kiprich József.

Az önkormányzat, a Loki-páholy és a különböző cégek szerepvállalásának köszönhetően megmenekült a krachtól az egyesület. Morbid is lett volna, ha épp fennállása legnagyobb diadala, a Magyar Kupa elhódítása évében jutott volna ebek harmincadjára. Ám az UEFA-kupára azonban nemhogy erősödött volna a csapat, inkább meggyengült. Az ügynökök eladták Dombi Tibort az Eintracht Frankfurtnak, Kiss Zoltán a belga Germinal Beerschothoz, Nicu Ilea az MTK-hoz ment.

A 2001-es esztendő megint hektikusra sikeredett, megidézett mennyet és poklot.

Június 13-án pirosba és fehérbe öltözködött az Üllői út, legalább ötezer hajdúsági özönlötte el. A ferencvárosiak fellegvárában megrendezett Magyar Kupa-döntőben a DVSC Balogh János – Bernáth Csaba, Kovács Norbert, Ljubisa Alekszics, Szatmári Csaba – Ulveczki Zoltán, Vadicska Zsolt, Szabó II Zsolt (Turján Gábor), Böőr Zoltán (Hanák Viktor) – Kerekes Zsombor (Sándor Csaba), Bajzát Péter összeállításban 5-2-re győzte le a Videotont. A Loki góljait Bajzát (2), Szatmári, Ulveczki és Kerekes szerezték.

Egy hét múlva jött derűre a ború, Pajkos János friss kupagyőztesei elméletben kiestek az NB I-ből, miután képtelenek voltak nyerni Kispesten (0-0). Más kérdés, hogy miután a BKV Előre nem vállalta az élvonalbeli szereplést, visszakozása a legjobbak között marasztalta a DVSC-t. A közlekedésiek nagyvonalú döntése mellett a debreceni klub reneszánszához szükséges volt a stabil gazdasági háttér megteremtése, és hogy ez így történt, abban Szima Gábor színrelépése jelentette a kulcsmomentumot. 2001 augusztusában vette át a DVSC Futball Szervező Részvénytársaságot ifjabb Makray Balázstól, 2002. januártól ő a klub tulajdonosa és elnöke. 2001 nyarán rengeteg labdarúgó érkezett az Oláh Gábor utcába. Az új alakulat (Bíró Szabolcs – Bernáth Csaba, Kuttor Attila, Szatmári Csaba – Ljubisa Alekszics, Plókai Attila – Böőr Zoltán, Ulveczki Zoltán – Bajzát Péter, Kerekes Zsombor, Tiber Krisztián) bravúrt hajtott végre. Táblás ház, 7000 drukker előtt 3-1-re megverte a bivalyerős Girondins Bordeaux-t, de így sem tudott továbbmenni, mert előtte Franciaországban súlyos vereséget szenvedett (1-5). Szentes Lázár Debrecenbe hozatala, menesztése, tevékenységének és habitusának megítélése távozása óta szekértáborokra osztja a cívisvárosi futballtársadalmat. Hívei szerint ő rakta le a későbbi bajnokcsapat alapjait, MK-döntőt vívott, és az általa irányított legénység az UEFA-kupában megélte a tavaszt. (Még 2004-ben történt, és az FC Bruges búcsúztatta el a sorozattól. A Videoton 1985-ös UEFA-kupa-döntőbe jutása óta honi alakulat addig ezt nem mondhatta el magáról.) Ellenzéke viszont a statisztikára hivatkozik, azt hangoztatván, hogy bármennyire is kvalifikált szakember, a DVSC-vel elveszítette a bajnokságot és a Magyar Kupát.

A Debreceni VSC 2003 és 2012 között megtett útját érmekkel, trófeákkal borították be a labdarúgók, nem akadt esztendő, amikor ne szereztek volna valamilyen medaliont. Íme, a kincstári kivonat:

2003: bajnoki bronz, Magyar Kupa-ezüst.

2004: bajnoki bronz.

2005: bajnoki arany, Szuperkupa.

2006: bajnoki arany, Szuperkupa.

2007: bajnoki arany, Magyar Kupa-ezüst, Szuperkupa.

2008: bajnoki ezüst, Magyar Kupa, Ligakupa-ezüst, Szuperkupa-ezüst.

2009: bajnoki arany, Szuperkupa.

2010: bajnoki arany, Magyar Kupa, Ligakupa, Szuperkupa.

2011: Ligakupa-ezüst.

2012: bajnoki arany, Magyar Kupa

S a teljességre törekvőknek még tegyük hozzá: 2003, 2004 és 2011 leghidegebb napjaiban a Loki a nagypályás babérok mellé csak nevében kispályást is szerzett: a Tél bajnoka lett az MLSZ teremtornáját megnyerve.

A DVSC 2005-ben nyerte meg először a magyar bajnokságot, 6 pont előnnyel zárt az FTC előtt. 19 győzelmet aratott (a mezőnyből senki sem nyert ennyiszer), 57 gólt lőtt (csak az Újpest szerzett hárommal többet), 25 találatot szedett be a védelme (ez volt az egész ligában a legkevesebb). A csapat a Pécs elleni 3-1-es győzelmét és első megkoronázását 2005. május 21-én éjjel 35-40 ezer szurkoló ünnepelte a Kossuth téren és a Piac utcán, valamint a helység összes szórakozóhelyén. A 2006-os címvédéséhez kellett a Videoton győzelme az Újpest ellen, és dőreség volna tagadni, hogy négy esztendő múlva újfent a Fehérvár segítette trónusa megóvásához a Vasutast azzal, hogy elcsúszott Győrben. 2010. május 23-a furcsa napként vonult a kecskeméti futballmitológiába. Kora délutánra legalább 3000 debreceni szállta meg a „hírös várost”, mindenki tudta, ha diadalt ül a mumus lilák fölött a Loki, övé a bajnoki diadém. Nos, nem tette, hanem kikapott 1-0-ra. A hajdúságiakkal zsúfolt kanyarban szinte mindenki a mobiltelefonján csüngött, rengetegen a pályának háttal állva hallgatták a győri híreket, mintha a gyepen dúló ütközet már senkit sem izgatna. A 82. percben rettenetes ordítás rázta meg a Széktói stadion falait, akkor szerzett vezetést az ETO. Soha annyi cívis nem fohászkodott a kisalföldiek sikeréért, mint azon a különös pünkösdvasárnapon. Mivel egyik helyszínen sem változott az eredmény, Herczeg András fiai elbukták a kecskeméti csatájukat, megnyerték ellenben a háborút. A DVSC az elmúlt másfél évtizedben végrehajtott néhány visszhangos bravúrt a nemzetközi porondon, s Európa elitjéhez tartozó együtteseket hozott Magyarországra. A Manchester United, a Liverpool, a Fiorentina, a Sampdoria és a PSV Eindhoven nyert kontinentális tornát, de az FC Basel vagy az Olympique Lyon is magas árfolyamot képvisel az internacionális futballtőzsdén.  Eddigi egyetlen magyar klubként szerepelt, ráadásul két, egymást követő ősszel a Bajnokok Ligája és az Európa Liga főtábláján.

A DVSC 2012-ben, immár a cseh Zdenek Scasnyt váltó Kondás Elemér irányításával 74 pontot szerezve lett bajnok, ezzel története legjobb szereplését produkálta. (2004–2005: 62 pont, 2005–2006: 68 pont, 2006–2007: 69 pont, 2008–2009: 68 pont, 2009–2010: 62 pont.) Az idei bajnokcsapat óriási fölénnyel előzte volna meg 2005-ös és 2010-es önmagát is.

(Sándor Mihály a Baj-nok-csa-pat! című könyvben megjelent írása alapján.)