Varga Adél: izgalmas és nehéz párharc vár a TFSE-re

A TFSE 36 éves játékosa tavaly vonult vissza a válogatottól, melyben 79-szer képviselhette Magyarországot, de klubjában továbbra is harcba száll a bajnoki cím elhódításáért. Varga Adél az mlsz.hu-nak adott interjújában mesélt az elmúlt évéről, illetve arról is, mire számít a szombaton rajtoló elődöntőben, emellett a válogatott és az aktív pályafutásának lezárása is szóba került.  
Mi történt veled azóta, hogy visszavonultál a válogatottól? 
Igazából, ez egy elég csonka évem volt, mivel októberben egy olyan műtéten estem át, ami után hosszabb időt vett igénybe a felépülés, így eddig talán összesen két meccsen játszottam. Most fogok tudni érdemben visszatérni, úgy is mondhatnánk, hogy a lényegre sikerül visszatérnem. 
Milyen most a csapat, amibe visszatértél? 
Kifejezetten jó, több ígéretes fiatal játékosunk is van, akiknek ugyan még sokat kell tanulniuk a futsalról, de remélem idővel belejönnek. A csapategység és a hangulat is jó a TFSE-n belül, hiszen nemcsak csapattársak vagyunk, hanem barátok is, így szívesen töltjük együtt a mindennapokat. Emellett nyilván volt hatása a csapatra Kota Gabiék eligazolásának, mivel meghatározó játékosok távoztak.  
Nemsokára találkozhatsz vele a pályán, mivel Kota Gabriella a Tolna-Mözshöz szerződött, akivel nemsokára elődöntőztök. 
Igen, és izgatottan várjuk ezt a találkozót. Remélem, hogy nekünk jön ki jobban a lépés, mert hozzánk hasonlóan ők is “kétarcúak”. Legutóbb a Nagykanizsát csak 2-1-re tudták megverni, a játékos állományuk viszont nagyon jó, ezért nagyon izgalmas és nehéz párharc vár ránk.  
Mitől függ, hogy éppen kinek jön ki jobban a lépés? A taktika lehet a kulcs?  
Esetenként igen, de nyilván a nőknél több tényezős a dolog. Leginkább az aktuális forma lehet a döntő szerintem, mivel itt már ismerjük annyira jól egymást, hogy nem tudunk olyan nagy váratlant húzni. A DEAC-nál talán más a helyzet, Quirikó Vivien nagyon komolyan készül az ilyen szintű meccsekre és ő bele tud úgy nyúlni a csapatába, amivel meglepetést tud okozni.  

Fotó: Borhi Mihály

Mire számítasz a Tolna elleni párharcban?  
Rivalizálás van a két csapat között, így szerintem mindkét meccs kemény lesz. Én Tolnán nevelkedtem, ott játszottam 14-15 évig, a Vámosi Gina is most igazolt át Tolnáról hozzánk, ezért is gondolom, hogy lesznek harcok a pályán, és már az első meccs is vérre menő lesz.  
A DEAC, a TFSE és a Tolna a tabellát is nézve kiemelkedik a mezőnyből. Az elődöntő után a győztesnek a papírforma szerint a Debrecennel kellene megküzdenie a bajnoki címért, ezt tekintve milyenek a TF esélyei? 
Mi is “kétarcúak” vagyunk, mivel tudunk nagyon jó és nagyon rossz meccseket is játszani. Erős a keretünk, és képesek lehetünk megverni akár a Tolnát akár a DEAC-ot is, de ehhez mindenképpen a legjobb formánkat kell hoznunk. Utóbbinál nagyon sok tehetséges fiatal játékos van - ami bizonyos szempontból jó, mert mostanában kevés ilyen tehetséges fiatal volt a futsalosok között -, és ahogy említettem a Vivi nagyon komolyan felkészül ezekre a meccsekre, jól tudja forgatni a csapatát és okos taktikai döntéseket is hoz.   
Szerinted a mostani fiatal tehetséges játékosok pótolni tudják azokat a tapasztaltabb játékosokat, akik abbahagyják?  
A DEAC-nál mindenképpen ilyen fiatalok vannak, és ők még tényleg nagyon fiatalok, 16-17 évesek. Nálunk inkább 20 év körüliek azok a lányok, akik a következő években belerázódhatnak a futsalba, de a Tolna is komoly utánpótlásbázissal rendelkezik, és még onnan is jöhetnek fel ígéretes játékosok. Jó lenne, ha ennél is több tehetséges fiatal lenne a futsalban! 
Ez milyen hatással lehet a válogatottra? Hosszú ideje figyeled, illetve részese vagy a magyar női futsal fejlődésének, szerinted most hol tartunk, és a jövőben ezek a fiatal tehetségek tudják-e majd tartani ugyanazt a színvonalat? 
Nagyon sokat fejlődtünk, de nyilván nehéz úgy érvényesülni, hogy mi kevesebb figyelmet kapunk. Kevés összetartásunk van, és kevesebb nemzetközi meccset is játszottunk. Vettünk részt úgy selejtezőn, hogy előtte mindössze egyszer vagy kétszer találkoztunk, ehhez képest pedig kifejezetten szép eredményeket értünk el, bejutottunk az Európa-bajnokság négyes döntőjébe, és a vb-selejtező elitkörébe is. Igaz, hogy mostanában visszavonult pár meghatározó játékos, akiket nehéz lesz pótolni. A saját posztom tekintetében szerintem nehéz lesz egy ilyen tipikus hátsó embert találni, mert ezt a posztot senki sem szereti. Át kell látni az egész pályát és irányítani kell a csapatot, de nagy a felelősség is, éppen ezért izgalmas szerintem ez a pozíció. Úgy láttam Frank Tamás is próbálgatja itt az embereket. Nyilván kell a frissítés is, mivel nemsokára rájuk kell majd alapozni. Még azért vannak páran a “régiek” közül is, mint például Torma Lilla, aki csapatkapitány lett. Tamás kénytelen volt frissíteni, de hát ez a jövő.  

Miben tudna szerinted a válogatott fejlődni? 
Meg kell találni, hogy kinek melyik poszt a legideálisabb és szokni kell a nemzetközi mezőnyt. Itthon az élvonalban egy ilyen szintű játékos két olyan csapattal találkozik, amelyik gyorsabb és dinamikusabb, de nyilván ez nem olyan, mint egy nemzetközi mérkőzés. Ott sokkal határozottabbnak és keményebbnek kell lenni, és fel kell venni a ritmust, amire a mi bajnokságunk még nem készít fel. Mindent megcsinálunk, amit a Tamás kér, még szoktunk is azzal viccelődni, hogyha azt mondaná, hogy fussunk neki a falnak, akkor megtennénk. Az edzői utasítások teljesítésével sose volt gond, csak nyilván még sok nemzetközi meccsre és rutinra van szükségünk, mert az alapok szerintem megvannak.  
Szerinted mire lehet képes a válogatott az Eb-selejtezőn?  
Szerintem kellemes csoportot kaptunk, és van keresnivalónk ebben a négyesben. A svédek ellen nehéz lesz, velük találkoztunk már az elitkörön is Olaszországban. Boszniával is játszottunk már, és az sem lesz egy egyszerű mérkőzés, de nem lehetetlen. A szlovákokról nem tudok érdemben nyilatkozni, de ez nem egy halálcsoport. Addig még lesznek összetartások, amin összecsiszolódik majd a csapat, és kialakul az a mag, akire lehet építeni, én pedig szurkolni fogok nekik! 
Gondolkoztál már azon, hogy edzőként is kipróbáld magad?  
Gondolkodtam már rajta, és Tamás is humorosan megjegyezte, hogy ott kéne már ülnöm, de amíg aktívan sportolok, addig nem tudnám a kettőt egyszerre csinálni úgy, hogy még mellette dolgozom is. A visszavonulás után szeretném elvégezni a futsal edzői képzést, és a későbbiekben ezzel foglalkozni. Jelenleg is sok csapattársam fordul hozzám, én pedig segítek, amiben tudok. Hatalmas dolog lenne számomra, ha egyszer, akár pályaedzőként a válogatottat is segíthetném.  

Fotó: Borhi Mihály

Eszedbe jutott már a visszavonulás?  
Megfordult a fejemben, de nyilván nehéz lezárni egy ilyen hosszú pályafutást, hiszen a fél életemet ezzel töltöttem. Belül még őrlődök, de már kilátásba helyeztem a lezárást, és valószínűleg tartok majd egy kisebb szünetet is mielőtt belekezdek az edzősködésbe.